Tolmácsolás II - A jó tolmács ismérvei, árképzés

Az előző részben megismert tolmácsolási szolgáltatások után lássuk, mitől jó egy tolmács és milyen árképzési formákkal találkozhatunk!

Mitől jó egy tolmács?
Egy jó tolmács két legfőbb ismérve a szakmai felkészültség és az emberi hozzáállás. A szakmai felkészültség alatt nem a magas szintű nyelvtudást értem, hanem hogy nem árt, ha a tolmács valamelyest ért ahhoz a témához, amiről az adott tárgyalás szól. Ennek az általános része leginkább az adott szakterületen szerzett végzettség, illetve szakmai tapasztalat, tehát mondjuk egy ingatlan adásvételi szerződés tartalmának közjegyző általi ismertetésénél felbecsülhetetlen értéket jelent, ha a tolmács jogász végzettségű, hiszen pl. amikor a közjegyző belefog az egyetemleges felelősség fogalmának ismertetésébe, akkor egy jogász végzettségű tolmács magabiztosan, akár szinkronban is elmagyarázhatja az ügyfélnek azt a saját szavaival, továbbá bármilyen jogi félreértés esetén rögtön felkapja a fejét, átlátja a félreértés okát és azonnal tisztázza azt.

A konkrét felkészültség alatt pedig azt értem, hogy egy lelkiismeretes tolmács felkészül az adott témából, tehát a tolmácsolás napját megelőzően kér egy elektronikus példányt az adott szerződésből, vagy egy prospektust a kérdéses termékkörről, valamint telefonon átbeszéli az ügyféllel a tárgyalás azon sarokköveit, amire különös figyelmet kell majd szentelni. Ez az alapos megközelítés már átvezet a jó tolmács másik ismérvére, az emberi hozzáállásra.

A nyelvi és szakmai felkészültség, valamint a konkrét ügy tanulmányozása mellett a tolmács emberi tulajdonságai is meghatározóak a tolmácsolás kimenetele szempontjából. A jó tolmács figyel az ügyfelére, beleéli magát az ő helyzetébe, a megfelelő pillanatban pont annyit segít, amennyit kell: nem hagyja cserben a megbízóját, de nem is akasztja meg fölöslegesen a tárgyalás lendületét. A megfelelő emberi tulajdonságokkal rendelkező tolmács nem valamiféle kívülállóként van jelen, hanem ő is a tárgyalás aktív résztvevőjévé válik, oldott légkört teremtve előmozdítja az üzletet. Ezt az emberi tényezőt nehéz így írásban érzékeltetni: azok tudnának erről leginkább beszámolni, akiknek volt már dolguk ilyen és olyan hozzáállású tolmáccsal is, és saját maguk megtapasztalták a különbséget.

Korrekt árképzés
Sok más szakmához hasonlóan, kezdetben a tolmácsok is óradíj alapon számoltak el a megbízóikkal, minden megkezdett órával számolva. Ugyanakkor a felgyorsult, bizonytalanságokkal terhelt világunkban egyre jellemzőbb lett a tárgyalások elhúzódása, tehát például az egy órás tolmácsolásból könnyen egy óra húsz perc lett, ami nemcsak elszámolási vitákhoz vezetett, hanem adott esetben a tolmács nem ért oda a következő időpontjára. Emiatt a legtöbb tolmács átállt arra a rendszerre, hogy az ügyfél félnapos (max. 4 óra) / egész napos (max. 8 óra) szolgáltatás közül választhatott. Természetesen ez az árképzés kevésbé előnyös a megbízók szempontjából, hiszen ki akarna kifizetni egy fél napos tolmácsolási díjat egy mindössze szűk egy órás tárgyalásért?

Véleményem szerint célszerű megtalálni az arany középutat, ami az egyelőre még kevésbé bevett gyakorlatnak számító 2 órás sávok alkalmazását jelenti: 0-2 órás, 2-4 órás, 4-6 órás tolmácsolás közül választhat a megbízó (ahol a hosszabb idősávok arányosan olcsóbbak). Az ügyfélnek így nem kell 1 óra pontossággal előre megbecsülnie, hogy mennyi ideig lesz majd szüksége a tolmácsra, ugyanakkor nem kell fölöslegesen kifizetnie egy félnapos munkadíjat sem. Ennek az új megközelítésnek további előnye, hogy ha egy 2 órásra tervezett tárgyalás mondjuk 20 perccel elhúzódik, azt azért egy jóérzésű tolmács nagyvonalúan el tudja engedni.